Még hogy a magyar nem világnyelv...?

update

Kicsit lemaradtam az írással. Ez annak köszönhető, hogy karácsony előtt nagyon sűrű volt az utolsó hét, ennek ellenére mégis olyan tempóban telt mintha 1 év lett volna. Aztán meg, amikor visszatértem nem találtam a helyem és nem volt kedvem semmihez, így írni se. De szerencsére ez elmúlt és most már minden olyan jó, mint volt előtte. Az volt a baj, hogy túl jó volt otthon.

Amúgy Anabellel életünk olyan szinten össze van nőve, hogy még elutazni se sikerült külön. A fotó a szomszéd peronról készült.

Még elmenetelkor megejtettük a mindenhol elmaradhatatlan karácsonyi vacsorákat, amik egész viccesen sikerültek. Hihetetlen mennyire tudnak bulizni a spanyolok, még Korda Gyuri és Balázs Klári szintű előadók mellet is tényleg jó a hangulat, mert egyszerűen jól akarják érezni magukat és megteremtik hozzá a hangulatot (remélem, ebből még véletlenül se vonja le senki azt a következtetést, hogy én nem becsülöm Klárikáék művészetét). Ezen a „Klárikás” vacsorán kb. az egész szervezet, azaz 6-700 ember ott volt.

A másik az még viccesebb volt. Az csak az értelmi fogyatékosokkal volt. A vacsora után mindannyian egy táncos bulihelyre mentünk és ez meg ezért volt nagyon jó és fel se tűntünk senkinek, minden működött tökéletesen.

Ha már a vacsoráknál tartunk meg kell emlékeznem a  hagyományosan európai önkénteseknél rendezett vacsoráról is, ami ugyebár idén Anabelt és engem jelent.

Nagyszerű gulyásleves, paprikás csirke, beigli kombinációval kápráztattam el az egybegyűlteket. Sajnos csak később jutott eszembe, hogy tárgyi bizonyítékokat gyűjtsek konyhaművészetem remekjeiről (megelőzendő, hogy valaki megkérdőjelezze). Így már csak a félig teli kondérok vannak megörökítve. Amúgy a beiglit lehet nem teljesen én csináltam, de ez szinte apróság számba vehető.

Aznap, amikor visszajöttem volt a 3 királyok ünneplése, ugyanis itt január 6-án ők hozzák az ajándékot. Bár legtöbb helyen leginkább ők IS hozzák, mert azért 24-én is adnak. Körbe látogattuk az otthonokat, és mindenhol ajándékoztunk, meg énekeltünk volt. Én bár legalább az egyik király szerettem volna lenni, be kellett érjem Boldizsár szolgájának szerepével.

És a végére még egy fotó: egy perui srác Spanyolországban milyen pólót hord?