2010. március 30., kedd

Seminarium+Malaga+Granada

Az elmúlt héten Andaluciába Mollinaba utaztunk, ahol másik 100 önkéntes és néhány tutor társaságában az évközi értékelésen vettünk részt.
Nagyon érdekes és jó volt, sok vicces és kevésbé vicces feladat, reggeltől estig szemináriumok és evés felváltva. Összességében nagyon jól éreztem magam, még ha nem is mindenkor éreztem, amit hivatalosan érezni kellett (pl. a papirbéka-hajtogatási technikám és az önkéntesség analógiájának megtalálásába nem tudtam beleérezni…)
De ami a legjobb volt az egészben az, hogy nagyon sok érdekes emberrel, projekttel találkoztam.
Pl.: tök érdekes volt az örmény sráccal, majd a török sráccal elbeszélgetni arról, hogy volt-e örmény népirtás vagy sem, vagy meghallgatni a szlovák lány projektjét, aki mikor megérkezett a cigány vajda megmondta, hogy nincsenek a településen fiatalok, úgyhogy nincs kit énekre tanítani. Ő az egyetlen nem cigány a településen, ráadásul nő, de addig járt a vajda nyakára, míg végül csak előkerültek a fiatalok, akiket ma zenére tanít. Sokat mesélt az itteni cigányság életéről, az integrációról, illetve az asszimilációról.
Vagy egy szlovén teológus lány, akiből popsztár lett, majd eljött ide önkéntesnek.
Voltunk egyszer városlátogatáson is Osunaban és az estéken is volt mindenféle móka pl. utolsó este a "tavasz köszöntő" jelmezverseny, ahol mi Anabellel fának öltöztünk, amik közé ruhaszárító van kifeszítve, és felháborító módon nem nyertünk.

Aztán valamennyi alkohol elfogyasztása és 2 óra alvás után (soha többet ilyet nem…) Malaga felé vettem az irányt. A 2 óra alváshoz az is kellett, hogy reggel 4-kor amikor lefeküdtem volna, zuhanyzás közben észrevétlenül kiáradt a fürdőszoba a hálóba és 1 óráig tartott, míg a törülközőmmel visszatranszportáltam a vizet a helyére (természetesen minden csomagom a földön volt...).
Malagát mindenki előre fikázta, hogy milyen érdektelen, de nekem nagyon tetszett az erőd, a vár, az utcák hangulata, a Picasso múzeum. Persze szerencsém is volt, mert húsvét miatt fel volt díszítve az egész város.


Aztán másnap Granada. GRANADA a legszebb hely, ahol életemben jártam. Az utcák, az Alhambra, a Sierra Nevadára a kilátás, az egész annyira mesés, hogy nem leírható (bár azt hiszem eddig minden városlátogatásomnál valami hasonlót írtam, de ez most tényleg így van). Ráadásul a szemináriumról vagy 20-an voltunk Malaga/Granadában,  így mikor kedvem volt egyedül voltam, mikor nem, akkor meg mással. Egyik este Flamenco koncerten voltunk egy teljesen insider helyen, csupa spanyollal.Az utcán sok a cigány jós, hippik, akik a téren spontán zenélnek, a sikátorokban arab árusok...

Húsvétkor (egész héten előtte minden nap) a különböző testvériségek körmeneteket tartanak szerte Spanyolországban, de Andalúziában a legjellemzőbb ez a szertartás (Granadában napi több, mint 20). Jellemző a ruha, csuklyát húznak a fejükre (innen mintázta  Klux Klux Klán is a felszerelését), hogy csak Isten lássa, hogy kivel van dolga (azt hiszem a Klux Klux Klánnál nem Isten volt a fő szempont...). Az egyes körmenetek órákig tartanak: a felvonulók hangszerekkel, dobokkal és bibliai jeleneteket ábrázoló ikonokkal vonulnak a városon keresztül (a szertartás régiónként, városonként kicsit eltérő). hatalmas tömeg mindenhol, szinte leáll az élet.

Épp, hogy visszaértem, most 2 napot dolgozom, és már megyünk is csütörtökön a fogyatékosokkal egy 4 napos kirándulásra.

2010. március 18., csütörtök

MEGAGYMKANA


Vasárnap hajnalok hajnalan-8-kor-találkoztunk a munkatársakkal, hogy előkészítsük a terepet a MEGAGYMKANA-ra. Ez, az amúgy minden héten levő GMYMKANANAK (amikor iskolákba megyünk, hogy a gyerekek a fogyatékossággal foglalkozzanak) a felturbósított változata. A zaragózai fogyasztók egyesülete (ami az én szervezetemnek nagy támogatója, ők szereznek munkát a centrumoknak, ahol a szellemi fogyatékosok dolgoznak) minden évben rendez egy nagy utcai fesztivált a legnagyobb sugárúton.
Spanyol módra a 8órai találkozás azt jelentette, hogy 9-ig kávéztunk, ami amúgy nem is lett volna baj, ha nem 5 óra alvás után vagyok… aztán tényleg nekiálltunk és egy hihetetlen jó „akadálypályát” hoztunk létre. 


A cél a fogyatékosok elé kerülő akadályok szimulálása volt. Ezen a pályán lehetett végigmenni a különböző fogyatékosságot imitálva kerekesszékben, szemet bekötve és füldugóval. .
Volt zebra:
Gyalogos előtt álló kuka:
Járdapatka és lépcső:

 Felálványozott épitkezés:

Földút:

Bejárati ajtó:

Telefonfülke:

Magasan lévő buszkiírás:

Szlalompálya:
 Én pont a lépcsőhöz lettem beosztva, ahol a feladat az volt, hogy tudatosítsuk a résztvevőben, hogy sok dolgot egyedül lehetetlen megoldani. Majd, hogy a segítségkérésre rávezessük, amivel a fogyatékkal élők minden nap szembesülnek. Nem volt rossz edzés vagy 500 embert székestül leemelni… de aztán szerencsére cseréltünk állomást. Az egész délelőtt nagyon nagyon jó volt. Mert tényleg nagyon sok ember jött, megállás nélkül áradtak a hozzánk: gyerekek, felnőttek, családok, párok, soványak, kövérek(lépcső!!!) és tényleg volt értelme. Aztán fél 3-kor véget ért a móka, lebontottuk a pályát és elvittek minket ebédelni.