Táborozás

Már megint avval akartam kezdeni, hogy rég írtam, meg hasonlók, de aztán rájöttem, hogy kb. mindig így kezdem és már elég unalmas lehetek, ezért talán legegyszerűbb, ha ezt nem írom le minden alkalommal. Ezentúl ezért nem is fogom.

Amúgy azt is mondták többen, hogy próbálnak megjegyzést hozzáfűzni a bejegyzéshez, de nem mindig lehet valamilyen oknál fogva. Erre se tudok semmi okosat mondani, mint ahogy hatalmas számítástechnikai ismereteimmel eddig még a különböző böngészők problémáját se sikerült orvosolnom. De azért én örülök, ha épp működik, és megjegyeztek.

Voltunk nagy táborozáson Katalónia és Aragónia összes önkéntes fiataljával egy Coma Ruga nevű kis üdülőfaluban, ami Barcelonától 1 órára van. Egy ilyen táborozáson minden új önkéntesnek részt kell vennie.

Hétfőn már jó korán megérkeztünk mi négyen, a zargózai különítmény. A mentorom valamiért a fejébe vette, hogy korán meg kell érkeznünk, és sehogy se tudtam rábeszélni, hogy legyen átszálláskor egy kis időnk turistáskodni. Így Anabellel egymást néztük Barcelona helyett. A többiek késő este jöttek meg a tengerparti kis diákszállónkba. A hely majdnem súrolta a magyar diákszállók szintjét. Valahogy elszenvedtük a 3 fogásos kaját, néha beef steak és lazac is került a tányérra, friss saláta mindig volt, reggel fánk... A tengerpart annyira azért nem volt messze, hogy mindennap ne szorítottunk volna kis időt a fürdésre, kivéve, amikor focizni kellett helyette és a kettő már nem mindig fért bele.

Najó valójában rácsos emeletes ágyal voltak és 5 ember egy szobában, szóval tényleg nem volt nagyon másmilyen, mint otthon, de a kaja tényleg nagyon jó volt. Amúgy minden nap 10től este 12-ig volt okosítás, közben 2 óra szieszta, ekkor volt a foci meg az úszás (nagyon durva október végén fürödni a tengerben). Amúgy a fejtágítás se volt gáz, bár annyira nem érzem Aragóniában szükségét, hogy megtanuljam a katalánul a színeket, különösen, hogy még a spanyolul se tudom. De igazából minden más a nyelvtanuláson kívül nagyon szórakoztató volt, még ha nem is sokat tanultunk. A száraz dolgok is mind kreatívkodással lettek kombinálva, és volt mindenféle mókás dolog is, mint embertorony építés (ez a katalán nemzeti sport), meg magas kötélpálya, szomszéd városban a helyiek előtt beégés és hasonlók.

Nagyon jófej társaság volt, főleg németek, meg franciák, de minden más is.

Aki halott már énekelni, az próbálja meg nem elképzelni a következő jelenetet. Mi magyarok a Franciaországot kaptuk ország bemutatás céljából és a Marseillaise éneklésével indítottunk. :-) Amúgy szerintem nem is volt olyan hamis, de azért közben valahogy egyre hosszabbá vált a dal… pláne, mert hiába invitáltuk a franciákat, csak nem csatlakoztak be az éneklésbe. Aztán kiderült, azért mert ők nem tudják a szöveget csak pár sort.

Volt szó konfliktuskezelésről, meg az EU különböző programjairól, régi önkéntesek élménybeszámoltak, elmondták, hogyan lehet új projektet indítani, mikor mit kell tenni, biztosítás ügyintézés, hogyan zajlik…

Esténként általában elmentük a falu bárjába kicsit iszogatni, ahol mi jelentettük a forgalmat, de azért amikor egyszer megpróbáltunk mojitot rendelni, akkor a bácsi kinevetett, hogy az túl sok munka elkészíteni és nem adott.

Utolsó este előállítottunk 30 liter sangriat, amit egy vicces ivós játék folytán igen hamar el is fogyasztottuk. Valahogy rám igen sokszor sorkerült, de remélem batmanes képeim ellenére senki nem azt fogja leszűrni, hogy megártott volna.