Karnevál

Február 13.-át jelölték ki idén a zaragózai Karnevál időpontjának. Mi 101 kiskutyának öltöztünk. Ez elsőre nagyon jó ötletnek tűnt, aztán kevésbe. Még egész vicces volt, amikor először vagdostam ki az öntapadós fekete foltokat, amiket aztán a fehér szemeteszacskóból kivágott jelmezre ragasztgattam (jelmezenként kb. 50 folt), másodszor már kevésbe, harmadszorra… mígnem péntek este elérkezett a 7.-ik alkalom. Ekkor már "igen jó" állapotban voltam, úgy éreztem, hogy "nagyon szeretem" a munkámat. Talán a legjobban az mondja el, hogy mégis mennyire így éreztem, hogy mindennél jobban arra vágytam, hogy ott ülhessek benn a filmklubban (amiért eredendően mentetem aznap este dolgozni) és a Dirty Dancinget (Virág, Panni!!!) nézhessem spanyolul. De aztán valahogy túltettem magam a megrázkódtatáson (talán az segítetett, hogy az egyik „legdrámaibb” jelenetet is pont láttam) és este 9-re az összes jelmez elkészült.

Szombaton délután 5-re mentünk a munkahelyre. Anabel és én is a szellemi fogyatékosokhoz voltunk beosztva. Először vártunk 1 órát, míg a testi fogyatékoksok elkészültek, majd kifestettük az embereket, aztán bebújtatattuk őket a zacskókba, majd farkat és fület varázsoltunk rajuk, közben ezeket az apróbb beavatkozásokat egymáson is elvégeztük és már készen is állt a dalmata sereg. Igazából nagyon vicces volt az egész, mert hihetetlenül jófejek a srácok és nagyon élvezték az egészet. Az a jó, hogy mindig, amikor épp a szellemi fogyatékosokkal vagyok, akkor úgy érzem velük a jobb, amikor meg a testiekkel, amikor meg, úgy, hogy velük.

Aztán átsuhantunk  a belvárosba. 

Itt azért spanyolos tempóban zajlottak a dolgok, így vártunk 1 órácskát, míg sorrákerültünk.

. A fő utcán vonultunk, elől haladt a Szörnyella de Frássza alakított furgon, majd mi utána, az utca két oldalán meg kordonnal elválasztva álltak az emberke. Idén állítólag a szokásosnál kevesebb néző volt, mert egyrészt nagyon hideg volt, másrészt mi voltunk az utolsó előtti felvonulók.

. Utánunk már csak a felmosó rongynak öltözött társaság volt.  De még így is kicsit olyan érzés volt, mintha az olimpia megnyitóján ballagnánk. Sajnos kevés csapat jelmezét láttam, de nagyon viccesek is voltak, de azért értetlenül állok azelőtt, hogy nem a mi szemeteszacskóink nyertek.

 

Aztán visszamentünk a centrumba, ahol pizzaparty, majd karaoke volt. Ekkor már kicsit elfáradtunk, úgyhogy vártuk, hogy fél 1 legyen és befejeződjön a móka. De aztán amikor elment az utolsó résztvevő, elkapott minket is a karaoke láz és 2- ig nem tudtuk abbahagyni. Sőt, aztán még egy bárba betértünk…