néni, bácsi, busz

Ma hatalmas eső volt. Ilyenkor még a szokásosnál is nagyobb az embertömeg, így az első sokszor nem fér fel az ember. Ma velem is ez történt. Nem kis idő múltán megérkezett a következő, én elázva, átfázva épp léptem volna fel, amikor hirtelen mozdulattal egy 80 körüli néni elémpattant, de úgy, ahogy csak a 80 körüli nénik tudnak. Ellentmondást nem tűrően félrelökött, felszökkent a buszra húzva maga mögött a nála kissé rozogább állapotban lévő férjét – szempillantás alatt felmértem, hogy a néni nem tréfál, mit tehettem volna mást, elengedtem őket.

Már írtam régebben, hogy itt csak az első ajtón lehet felszállni, így a jegy felmutatása után az ember hátravonul. A néni is elindult, ám a busz felénél összetalálkozott egy barátnőjével. Már pedig, ha két barátnő összetalálkozik egy kis csacsogás nélkül, nem lehet tovább állni -legalábbis ezt gondolta a mi nénink.  Úgyhogy mi harmincan mögöttük mind megálltunk és vártunk, míg megosztották egymással (na és persze velünk), hogy az összes unoka jól van, hogy most esik az eső, hogy már rég nem találkoztak, hogy ezt mindketten sajnálják, hogy ez ellen tenni fognak, hogy a néni és a bácsi most a piacon volt (bár ez gyanús a náluk lévő szatyormennyiségből, amit amúgy én biztos nem bírtam volna el), hogy…

Aztán az újévi jókívánságok után a néni és a bácsi tovább állt, így mi is. Mind hátravonultunk, a maradék, esőben ácsorgó ember felszállt, a busz elindult és már-már idilli volt az állapot, (már amennyire esős időben idilli az állapot a buszon), ám a bácsinak hirtelen halaszthatatlan szatyorpakolhatnéka támadt. Na azért nem olyan hirtelen: előbb gondosan megvárta a nagy kanyart. A busz kanyarodott, a bácsi dőlt, a néni veszekedett, a szatyor kiborult. Szerencsére a tömeg azért elkapta a bácsit és pár perc könyörgés után rávette őket, hogy az átadott helyekre leüljenek. Ám amikor a kanyarban a bácsi dőlt és vele a szatyor is, a szatyorból kigurult 1 mandarin. A bácsi kérlelhetetlen volt:

Egy mandarin nem veszhet kárba - hiába ajánlották meg ezt az opciót többen is. Így nem volt mit tenni, az egész busz mandarint keresett. Egyszer csak a busz végén valaki felkiáltott:

-         A mandarin megvan.

Az embermassza amúgy is szoros csatárláncban állt, így a szökevény mandarin, hamar eljutott a bácsihoz. Sőt, találtak egy másodikat is. A bácsi arca felvirult, nekem meg sajnos le kellett szállnom, így lemaradtam a bácsi és a néni további kalandjairól.