Minden év végén (itt tanévben számolunk) megrendezésre kerül a „Fesztivál”, ahol a délutáni foglalkozásokon részvevők bemutatják az év során keletkező alkotásokat. Ezt a rendezvényt a szellemi és testi fogyatékos csoportok együtt tartják.
Szombat reggel odahordtuk az összes jelmezt és díszletet, a színházterem falait az idei év fotóival feldíszítettük, még egy utolsó próbát tartottunk, és mindent előkészítettünk a délutáni előadásra.
A program egy egész évről szóló Power Point prezentációval indult, ami nekem nagyon durva volt: mert nem ugyanaz, amikor megéli az ember a dolgokat, és nem ugyanaz, amikor egyszer csak összefoglalva látod, hogy mi minden történt veled az év folyamán. Azért szerencsére sok időm nem volt, hogy a „meghatódott szerepkörében” tetszelegni, merthogy Anabell és én voltunk a műsorvezetők. Előzőleg nagy lazán azt mondtuk, hogy persze, ha egyszer ez a szokás, hogy az önkéntesek vezetik a műsort, miért is ne (mondjuk más választásunk nem is nagyon volt…). De aztán egyszer csak hirtelen spanyolul beszélni kb. 300 embernek, amitől aztán hirtelen elvesztettem az egész évben magamra szedett lazaságot. Szerencsére a harmadik műsorszámtól kezdve inkább élveztük a feladatot, mint fostunk.
Voltak a különböző táncok (paso doble, középkori tánc, koreográfiák…), a színházi előadások, éneklések, átadtuk az irodalmi pályázat győzteseinek a díjakat, kinn az előcsarnokban az év képzőművészeti alkotásaiból kiállítást rendeztünk.
Az egész nagyon hangulatos és vidám volt, így a 2 óra nagyon hirtelen elrepült. Aztán volt egy kis beülés, majd vacsora pár emberrel egy nagyon jó libanoni étteremben, majd irány az éjszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése