Zaragozában július-augusztusban iszonyat hőség van, ezért a szombati programok az uszodalátogatásban merülnek ki. Ezek a szombatok nagyon mások, attól függően, hogy a testi, vagy a szellemi fogyatékosokkal vagyunk.
A testieknél hihetetlen látvány, amikor vízbe tesszük őket, és ahogy kiszabadulnak a fogyatékosság fogságából. Például Robert, akiről még az utazások kapcsán írtam, hogy olyan súlyos kényszermozgásai vannak, hogy nyelni se tud anélkül, hogy ne jöjjön minden ki a szájából az étel fele, teljesen egyedül úszik. Persze, valami nagyon egyedi és fura mozgással, de teljesen egyedül halad előre. Van, akinek kell segítség, van, akinek csak a közelében maradunk és van, akinek nem, de még annak is, akiken kell segítség, mégis egész más, mint a székben.
A szellemi fogyatékosokkal nagyon más. Ott én küzdök a vízben az életemért, ami leginkább azért van, mert van 2 nagyobbacskára nőtt fiú, akik ketrec harcosnak képzelik magukat és ismeretlen oknál fogva engem is (szerintük én vagyok Samoa Joe) és így igen sokat harcolunk a vízben. Bár képzelhetnének magukat és engem is valami olyan küzdősportnak(vagy akár inkább sakkjátékosnak), ahol legalább vannak szabályok…
Adéu, Catalunya!
15 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése