Tegnap este bementünk a városba, mégiscsak egy VB-döntőről volt szó. Vicces volt, hogy sehol egy teremettet lélek, az utcák üresek voltak, mintha eljött volna a világvége.
Aztán megérkeztünk a főtérre, ahol ilyen problémák nem akadtak, az óriás kivetítő előtt volt az nagyjából az egész város, a bárok zsúfolásig tömve, tűzijáték előkészítve...
Minden jól is alakult, amíg el nem kezdett csepegni az eső, majd a valaha látott legnagyobb jégeső-vihar-urkán-vizzudulat szakadt ránk az égből. Úgyhogy ahelyett, hogy arról tudósítnék, hogy hogyan ünnepel a nép, csak arról tudok beszámolni, hogyan rohan és menekül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése